T-283 Miért jött Jézus Krisztus 7. rész

2025.01.19. 

Kedves Gyerekek!

Folytatni szeretném a megkezdett sorozatot és a mostani alkalommal is arról lenne szó, hogy miért jött Jézus Krisztus a Mt. 5,17 alapján.

„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem, hogy betöltsem azokat.”

Ne gondoljátok. Ezzel kezdődik a felolvasott vers. Nyilván nem véletlenül mondta ezt az Úr, mert biztosan megfordult sokakban ez a gondolat. Azt gondolták, hogy a régi törvényeket nem tartja meg. Pl. mosdatlan kézzel ettek, szombaton kalászokat téptek, vagy szombaton gyógyított. Azt is a szemére vetették, hogy borivó és bűnösök barátja. A farizeusoknak, írástudóknak, törvénytudóknak az volt a legfontosabb, hogy ezeket a sokszor maguk alkotta törvényeket megtegyék és betartassák az emberekkel. Mert az Isten által adott törvényeken kívül ők maguk hoztak, találtak ki még szigorúbb törvényeket. Parancsra új parancs, szabályra új szabályt alkottak, amit Isten nem várt el. Ezek meghozatalával, betartásával azt akarták bizonyítani, hogy ők mennyire Istenfélők és igazak, még többet megtartanak annál, amit Ő kér. Ilyen szabályokat hoztak például: nem volt szabad a földre köpni szombaton, mert azzal sarat csinál az illető, azaz ’dolgozik’. Ezt tette ugyanis egyszer az Úr Jézus, amikor sarat tett egy vak ember szemére és így gyógyított meg. Szombaton ugyanis Isten megparancsolta, hogy ne dolgozzanak, mert a teremtéskor a hetedik napon Ő is megpihent minden munkájából. Az Úr Jézus rámutatott a vallási vezetők képmutatóságára, amikor egyik szombaton gyógyított. Azt kérdezte, hogy ha közületek valakinek a fia, vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is? Luk.14,5. Igen akkor nem számít, mennyi munkát végez az ember, amikor életről van szó. Az Úr Jézusnak megesett a szíve azon a sok nyomorult emberen és nem számított milyen nap volt. Azt is megemlítette ezzel kapcsolatban, hogy Dávid, amikor egyszer menekült embereivel és éhezett, megette az Úrnak szentelt kenyereket, amiket a törvény szerint nem lett volna szabad. De még van egy ilyen világi közmondás is, amit biztosan ismertek: „szükség törvényt bont”. Vannak bizonyos helyzetek, amikor felül lehet bírálni egy-egy korábbi döntést, törvényt. Ne ragaszkodjunk olyankor makacsul a törvényeinkhez. Kell egy bizonyos belátással is rendelkeznünk kritikus vagy vészhelyzet esetén. Mondok egy másik példát is. Ha épp a mi sávunkban velünk szembe jön egy autó nem megyünk-e át a záróvonalon, hogy elkerüljük az ütközést? Vagy ilyen az is, amikor kritikus esetekben életmentő gégemetszést végeznek egy betegen. Sebet ejtenek ugyan rajta, de így életben marad. Remélem, így értitek miről is van szó.

Tehát az Úr Jézus nem eltörölni, áthágni jött a törvényt, annak ellenére, hogy a vallásos vezetők így látták. Az alapvető isteni törvényeket, a fő parancsolatokat -szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és a felebarátodat, mint magadat- az Úr Jézus teljesen betöltötte.  Ezt a parancsolatot senki nem tudta még maradéktalanul megtenni. Az, hogy az Urat szeretni, egy kicsit nehezebben megfogható, ezért is mondja a következő parancsolat, hogy szeressük felebarátunkat, (a hozzánk legközelebb eső embertársunkat), mint önmagunkat. Ez aztán nem könnyű feladat, még hívő embernek sem. Gondoljatok csak az osztálytársaitokra, akik közeletekben vannak, tudjátok-e úgy szeretni, mint magatokat? Pl. ha nagyon éhes vagy és csak egy szendvicsed van, megosztod-e azzal, vagy neki adod-e annak, aki otthon felejtette azt? Vagy ha bármi mást kér tőled, ceruzát, tollat stb., hogyan állsz hozzá? Még, ha megosztod is vele, mégis szívedben ott van, hogy minek hagyta otthon, miért nem nézte meg megvan-e mindene? Vagy, ha sorozatosan megbántanak, rosszakat mondanak, csúfolnak, tudod-e őket szeretni, tudsz-e értük imádkozni, megbocsátani nekik?

Ezek a mózesi törvények, a tízparancsolat, arra volt jó, hogy rádöbbenjen az ember, hogy ezek betartása egyedül nem megy. Szükségünk van valakire, aki ebben segít. Ebben csak olyan valaki lehet segítség, aki maga feddhetetlen, aki maradéktalanul megcselekedte azokat. És ez a valaki Jézus Krisztus. A törvény, ahogy az ige mondja, Krisztusra vezérlő mesterünk. Jézus Krisztusra, az Ő bennünk munkálkodó életére, Szellemére van szükségünk, hogy az Ő törvénye szerint tudjunk élni. Annál is inkább, mert Krisztus a mózesi törvényeken kívül még egy magasabb mércét állított fel. Hiszen rámutat, hogy pl. aki gyűlöli testvérét, az embergyilkos, vagy aki kívánsággal tekint egy asszonyra, az titokban már házasságot tör. Tehát az Úr Jézus szemében, ha a gondolatainkban vétkezünk, az olyan, mintha meg is tettük volna. Azt beláthatjátok, hogy ez tényleg lehetetlen dolog, gondolatainkban nem vétkezni egy újjá nem született ember számára. De akiben Jézus Krisztus lakozást vesz, annak életében elkezdi ezt a jó munkát, átformálja még a gondolatainkat is. És erre lehet kérni őt, kell is, mert látjuk, önmagunkból csak a rossz jön ki.

Azt kívánom nektek, hogy az Úr Jézus jelleme formálódjon ki, és munkálkodjon bennetek az élet szellemének törvénye. Ámen.